Letölthető PDF formátumban itt – MP3 formátumban itt
„Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot;” (1 Korintus 1.23)
Pál apostol itt arról beszél, hogy az evangélium kihirdetése – a megfeszített Krisztusban való hit általi üdvösség – a „zsidóknak”, mondhatnánk úgy is, hogy a vallásos hívőknek megbotránkoztató és a „görögöknek”, akik jelképezhetik a mai felvilágosult, gondolkodó világi embereket, azoknak bolondság.
Természetes emberi ésszel belegondolva, hogy 2000 évvel ezelőtt élt egy ember, aki egyben Isten is volt, Isten Fia, aki egy szűztől született a Szentlélek által; akit keresztre feszítve megöltek, de három nap múlva feltámadt a halálból, és negyven nap múlva felment a mennybe; és ott ül az Atya Isten jobbján; és mindenki, aki ezt elhiszi az üdvözül és örök élete lesz (ha meghal is fel fog támadni és örökké fog élni). Ez természetes emberi ésszel gondolkozva valóban bolondságnak, őrültségnek hangzik.
Amikor ezekről kezdett beszélni Pál az athéni bölcseknek többen kigúnyolták, vagy amikor fogolyként Festussal beszélgetetett, akkor azt mondta Pálnak: „Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged őrültségbe visz.”
Jézus maga is botránykő volt a hívő zsidóság körében, mert „Istennel tette magát egyenlővé”. Jézust a vallásos emberek ölték meg, mert a vallásos gyakorlataikkal, amiben hittek, Jézus személye és cselekedetei összeegyeztethetetlenek voltak. Kárhoztatva érezték magukat Jézus által. Az evangélium hirdetése egy veszélyes „vállalkozás”, mert aki kihirdeti a teljes igazságot, azt bolondnak nézhetik, sőt a vallási fanatikusok meg is ölhetik őt. Zsidó fanatikusok ölték meg Istvánt, az első vértanút, Pált is többször megverték és megkövezték. Az első tizenkét apostol közül tizenegy mártírhalált halt. Több országban ma is hasonló a helyzet, ahol üldözik a keresztyéneket az evangélium hirdetése miatt.
Miért gerjed fel sok ember az igazi evangéliumot hallva?
Azért mert az igazi evangélium kihirdetése meg kell, hogy ítélje az embereket. Jézus ugyanis azt mondta, hogy „ítélet végett jöttem erre a világra”. (János 9.39) Amikor Jézus elküldte maga helyett a megígért Szentlelket, Ő is azért jött, hogy „megfeddje a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében”. (János 16.8) Akik a kihirdetett evangéliumot örömmel fogadják és hisznek benne, azoknak valóban jó hír az evangélium, mert üdvösséget, örök életet nyernek. Azok azonban, akik nem tudják azt hittel elfogadni, valójában elutasítják azt. Ez is egy döntés az ő részükről, az evangéliumot – Jézus keresztáldozatát – elutasító döntés, és ezért örök kárhozat az ítélete azoknak, akik nem hisznek.
Erről szól a János 3.16-19.
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte el Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartasson a világ általa. Aki hiszen ő benne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott,mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak.”
Jézus keresztáldozatát nem lehet értelemmel elfogadni, sem cselekedettel kiérdemelni, csak hittel elfogadni. Ez azért van, hogy senki se dicsekedhessen.
„Kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” Efézus 2:8-9
Az evangéliumban való hit által megbékélünk Istennel. A korábbi lázadókból, akik az Atya haragja alatt vannak és a harag fiai, az Atya Isten fiaivá lesznek.
„Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében.” Róma 5:1-2.
„Akik pedig befogadják őt, hatalmat ad azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek;” János 1:12.
A keresztről való beszéd elfogadása sokkal több egy vallásos élet megélésénél. Ezzel az elfogadási döntésünkkel átmegyünk a halálból az életre, Jézus Krisztusban feltámadva egy új életre. A feltámadás ereje ad erőt nekünk egy hittel teli hívő élet megéléshez.
„Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.” 1 Korintus 1:18.
Milyen evangéliumot hirdetünk ma? Az un. „szeretet evangéliumát”, többnyire egyetlen ige a János 3.16 alapján. De ez csak fél igazság, mert Isten nemcsak a szeretet Istene, hanem az Igaz Bíró is. A kihirdetett teljes evangélium megítéli az embereket. Akik engedelmeskednek azok üdvösséget, örök életet nyernek, akik pedig nem, azok ítélet alá kerülnek. Elkárhoznak: ha meg nem térnek. Valószínűleg sokkal zajosabb és időnként zavarokkal terhelt lenne sok evangelizáció, ha kihirdetésre kerülne a teljes evangélium és nem csak az örvendetes „első fele”. Az igaz, hogy emiatt nem fognak egyetlen evangélistát sem megverni vagy megölni, de az igazi eredmény is elmarad. Úgy tűnik, hogy a világnak még várnia kell a bátor, igazi evangélistákra. Hiszem azonban, hogy nem sokáig kell várni, mert Jézus ítéletre fog visszajönni és előtte el fogja hívni azokat, akik Keresztelő Jánoshoz hasonlóan bűnbánatot és megtérést hirdetnek. A Szentlélek az igazság szelleme, és ezért megítéli a bűnt az emberek életében meggyőzve őket bűnös állapotukról, hogy bűneiket megbánva, valóságos megtérést átélve Jézushoz jöjjenek. Ezt látjuk Péter Pünkösdi prédikációjánál is. A keresztyénség akkor többnyire nemcsak egy képmutató gyümölcstelen „farizeusi” élet lenne, hanem sokkal inkább egy valóságos, gyümölcstermő krisztusi élet.
„És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.” Máté 24:14
Abonyi Sándor
2013-10-05
keskeny út - narrow way 